A meditációt egy nagyon izgalmas témának tartom. Részint azért, mert rengeteg tévhit kering körülötte, nem megfelelően értelmezzük, részint pedig, mert igen hasznos dolog, amit ha egyszer képesek vagyunk megérteni és megtanulni, akkor egy másik világ tárul fel bennünk és körülöttünk. Nagyon sokan írtak már a meditációról, számtalan nyugati és keleti könyv foglalkozik a témával. Ebben a cikkben igyekszek kitisztítani a képet és közelebb hozni magát a fogalmat.

Jellemzően a nyugati gondolkodás és értelmező szótárak tévesen közelítik meg a témát. Amikor azt halljuk, hogy „meditálj egy kicsit, mert túl stresszes vagy”, akkor magunkban az forog, hogy valamin gondolkodjunk, összpontosítsunk rá. Azonban a valódi meditáció a gondolatnélküliséget testesíti meg. Ahány vallás és irányzat nőtt ki keleten úgy jöttek létre különböző meditációs technikák és módszerek is. Buddha a módszert úgy nevezte, hogy vipasszana, Patanjali pedig úgy hívta, hogy dhyan. A szanszkrit dhyan szó megfelelője Kínában a csen, Japánban pedig a zen. Mára már inkább egy gyűjtőfogalommá vált, és csak értelmezés kérdése, hogy mi is a valódi meditáció. Véleményem szerint az is meditáció, amikor leülsz egy padra és csak nézel magad elé. Szemléled a tájat, észreveszed a repkedő bogarakat, a megcsillanó fényeket, a harmatcseppet egy fűszálon, az illatokat és a színeket, amik körülvesznek. Egyszerűen csak abban a tudatosságban való létezés, amikor a jelenben vagy, amikor az elme azt veszi és látja meg, ami ott van. Nem kószál el, nem társít, nem emlékezik, egyszerűen befogadja azt, ami van. Majd szép lassan ez az elme teljesen eltűnik és tényleg átéled a gondolatnélküliséget. Majd amikor ezt megéled, akkor egyfajta öröm és boldogság jár át.

Ugyanis amikor valamin gondolkodunk és az legyen irányított vagy szabad elmélkedés, akkor nem látod a való világot, csak a saját világod. A saját gondolataid eltakarják előled azt, mint a felhők a napot. Ahogy képes vagy eloszlatni a szürke fellegeket, meglátod magadban a fénylő napot. Ehhez szükséges, hogy az elme pihenjen, szabadságra menjen, ne legyenek benned gondolatok, amint ezt eléred érezni fogod azt a valóságot, ami tényleg létezik, nem csak azt, amit az elméd vetít számodra. Hogyan lehet ezt elérni? Mit kell tenni érte? Valójában nem egy bonyolult dolog, az újszülöttek ezt művelik, a kisbabák csak néznek és nem gondolkodnak. Minden érdekli őket, szemlélik a világot. Ezt kell megtanulni, a látás művészetét.

Volt egy mesefilm, az Avatar, amiben Neytiri a Navi klán hercegnője azt mondta a főszereplőnek Jake-nek, hogy „Látlak Téged”. Ami nem csak azt jelentette, hogy látlak, mert itt állsz előttem, hanem, hogy beléd látok. Olyannak látlak, amilyen vagy. Így kell rálátnunk a világra is. Szemtanúként látni a dolgokat, olyannak, amilyenek. Nem kell tenni semmit, csak ülni egy padon, egy szobában, egy olyan helyen, ami megnyugtat. A lényeg, hogy megállni egy kicsit és figyelni a körülötted lévő világot, hogy mi zajlik és hogyan történik. Ha így teszel, elkezded megtanulni a szemlélődést. Nézz egy adott tárgyat, egy virágot, egy vízfelületet, az embereket, a járműveket vagy egy fa lombkoronáját. Ha sikerül csak látni a színeket, a formákat, a mozgást, észreveszed majd, hogy ez az egyszerű tevékenység megnyit valamit belül, amit nevezhetünk békének, jóleső ürességnek. Észre fogod venni, hogy a gondolatok fokozatosan eltűnnek.

Miért jó ez a fajta tevékenység?

Mert amikor sikerül kívülről látni a dolgokat, távolról szemlélődni, idővel nem csak akkor fogod végezni, amikor leülsz, vagy megállsz egy pillanatra. Hanem egyre többet leszel ebben az állapotban, ahol a szemlélődő lényed lesz az erősebb. Mindez azt is jelenti, hogy az ego háttérbe szorul, aminek az eredménye lehet, hogy felfedezed a valós éned. Nem azt, amit rád aggattak, amit a hitrendszered által teremtettél, hanem azt, ami az igazi önmagad. Pont ez a lényege a meditációnak, hogy megtaláljuk a valós belső énünket.

Ahogy egyre ügyesebben tudsz szemlélődni, idővel már nem csak a tárgyakat és a körülötted lévő világot nézzed egy másik szemszögből, hanem a saját viselkedésed, a gondolataidat. Meglátod, hogy nem vagy tökéletes, észreveszed, hogy nem biztos, hogy Te gondolod jól a dolgokat, hogy nem csak egy igazság létezik. Meglátod az érzéseket, amik benned dolgoznak. Valamint meglátod saját értékeid és nagyságod.

Ez a módszer nem bonyolult, azonban nem is könnyű. Kevés ember képes arra, hogy a nap 24 órájából elég időt tudjon szemtanúként élni, elmerülni önmagában. Egyrészt a rohanó világunk, a munka, család, az egyes élethelyzetek nem engedi meg, hogy sok időt szánj magadra, arra, hogy az elméd elcsendesítsd és a csend vegyen körül. Döntést kell hoznod, hogy rálépsz erre az útra, vagy nem. Ha igen, akkor teremtsd meg az időt arra, hogy szemlélővé válj. Arra, hogy kikapcsold az elméd és csak látod a dolgokat. Ezt úgy is teheted, hogy sétálsz, csikungozol, kertészkedsz, túrázol. Olyan hasznos dolgokat végzel, mint a mozgás. Végezd úgy ezeket a tevékenységeket, hogy a gondolataidban nem merülsz el, csak a környezetet figyeled. Ha így teszel ráléptél arra az ösvényre, ami a saját magad megismerése.

Ez lesz életed legnagyobb felfedezése. Ugyanis, ha nem ismered önmagad, akkor nem is lehetsz önmagad. Ameddig pedig nem vagy önmagad, a lelked nem lesz nyugodt, nem leszel igazán boldog, nem fogod érezni az igazi beteljesedést. Most kérdezd meg magadtól, hogy mikor voltál utoljára tényleg önmagad? Lehet úgy érzed, hogy megvan mindened, jó életed van, sok mindent elértél az életben, de még is van valami, ami értelmet adna a dolgoknak, viszont az hiányzik. Lehet meg sem tudod fogalmazni, még is legbelül ott van. Mint, akinek a kincstára tele van szebbnél szebb ékszerekkel, mégis belül az üresség érzése dörömböl. A XXI. század emberére nagyon is jellemző mindez. A fogyasztói társadalomnak köszönhetően bármi a tied lehet, még is belül szorongunk, egyrészt mert félünk, hogy elveszíthetjük, másrészt mert megfogalmazhatatlanul ott rág belülről a semminek sincs értelme érzése. Mindez azért van így, mert az emberiség felnőtt korba ért. Az állatokat nem érdekli más, csak az, hogy élelemhez jussanak, a növényeket sem érdekli az élet értelme, csak, hogy legyen elég csapadék, tápanyagban gazdag föld és kellő napfény. Az ember viszont túlnőtt ezen, tele van kétségekkel, aggodalommal. Saját életünket nehezítjük meg a sok negatív érzéssel, amik elkísérnek minket egész életünkben.

Ha úgy döntesz, hogy ezen változtatni akarsz, akkor az egyik legjobb út a meditáció. Mert segít abban, hogy megpillantsd saját legbenső valódat. Ami távol van a zűrzavartól, a zsibongástól, az elméd zajától. Ez lesz a szív hangja, ami a totális csend és a béke. Pontosan erre tanít a meditáció. Elvonulni az elmében dúló káosztól. Találni egy helyet, ahol békét lelsz és kívülről figyeled a saját elmédet. Ez olyan, mintha kiállnál a focipálya szélére és kintről néznéd a meccset. Pont azt fogod látni, hogy az egyes gondolatok miként cikáznak, ütköznek, cseleznek nap, mint nap. Ahogy képes leszel erre rálátni mindenfajta ítélkezés és önigazolás nélkül, akkor fogsz megérkezni a szívedhez. A szív tiszta és őszinte. Megmutatja neked a valódi éned.

A meditáció egy olyan eszköz, aminek segítségével megismerheted azt az éned, aminek születtél, ami saját önvalód. Ez egy különleges utazás, ahol Te leszel a felfedező, a meghódításra váró terület pedig az igaz éned. Amit valljunk be a mai társadalom nem akarja, hogy megtalálj, hisz az túl veszélyes számára. Aki megtalálja saját magát, az egyéniséggé válik, olyan valaki lesz, aki saját fénnyel rendelkezik és nincs szüksége arra, hogy parancsok által fényt mutassanak neki, irányítsák és vezessék. Ez a fény nem más, mint az intuíció, ami segít tisztán látni. Segít abban, hogy tud mi jó Neked és mi nem, mi az amitől kivirágzol és a teljes élethez vezet. A meditáció egy nagyszerű kaland, amiről bővebben tanulhatsz az Öngyógyító Tudástárban is. Konkrét gyakorlatok és leírások segítenek abban, hogy elmerülj egy olyan módszerben, ami új kapukat fog kinyitni.

Facebook
Pinterest

Köszönöm a megosztást.

Vélemény, hozzászólás?