Biztos fel tudsz idézni magadban olyan gondolatokat, amikor haragudtál valakire, megbántódtál egy mondaton, vagy zavart egy helyzet, egy esemény. Ha jobban megfigyeled magad, akkor észre fogod venni, hogy folyamatosan van valami vagy valaki, akire haragudhatunk, ami nem úgy alakult, ahogy szeretnénk, azaz nincs összhangban azzal, ami a mi gondolkodásunk szerint jó. Ez pedig azért van, mert az éntudat, akkor tud működni, ha van egy másik nézőpont, ami nem a miénk. Az ego legnagyobb táplálója az ellenségkép megalkotása. Ez pedig szinte napi szinten megtörténik velünk az által, hogy mindenben és mindenkiben a hibát keressük, majd egy harmadik félnek, vagy önmagunknak ezt el is panaszoljuk.

Társadalmi szokássá vált a panaszkodás. Folyton negatív címkéket ragasztunk másokra, dolgokra, történésekre. Ezek a címkék pedig azért működnek hatásosan, mert az elménk így támasztja alá saját igazát. Ezzel képes mások fölé kerekedni, egyfajta önigazolás, hogy „látod, megmondtam, jobb vagyok nála, ő rosszul gondolkodik, stb.” Persze ugyanúgy, ahogy a mi egonk képes ellenségképeket szülni, ugyanúgy látnak minket is mások negatívan, és panaszkodnak rólunk, a gondolkodásunkról. Ami hozza magával a megbántottság érzését, a sértettséget, ami tovább növeli az egot. Ezért foglalkoznak az emberek mások vagyoni helyzetével, sikerével, vagy kudarcával, a becstelen politikusok húzásával, mert egyszerűen az elménknek szüksége van arra, hogy panaszkodhasson, hogy ne hagyja szó nélkül azokat a dolgokat, amiket máshogy lát. Könnyedén megállapítjuk, hogy kinek mit kellett volna tennie, vagy mit nem, hogyan kellett volna viselkednie, vagy hogyan nem. Egyfajta hibát azonosítunk a másik jellemében, gondolkodásában, pedig az lehet nem is létezik, csak a mi hitrendszerünk szerint nem tudunk azonosulni vele. És miért tesszük ezt? Mert nem látunk minderre tudatosan.

Ha képesek vagyunk az elménk fölé kerekedni, akkor egyszerűen nem foglalkozunk azzal, hogy ki mit gondol, nem kezdünk panaszkodni olyan dolgokról, amikre nincs ráhatásunk, vagy igazán nem is érintenek minket. Egyszerűen, ha képes vagy nem reagálni a másik ellentétes gondolatára, viselkedésére, azzal elkerülöd a megbántottság és a sérelem érzését. Ez által pedig képes vagy felülemelkedni a saját egodon. Továbbá azzal, hogy nem reagálsz, képes vagy szemlélő maradni, azt az illetőt is máshogy fogod látni. Nem lesz ellenség, egyszerűen azonosítod őt a saját elméjének és hitrendszerének csapdájával. Ez a fajta viselkedés pedig lehet a másikban is elindít egy folyamatot, hogy elgondolkodjon, hogy miért nem akart felülkerekedni rajtam. Ezt úgy a legkönnyebb véghez vinni, ha kiragadjuk magunkat a szituációból, a beszélgetésből. Érzékeljük a jelent és tudatosan kezdünk viselkedni. Nem tekinted személyes ügynek a történteket. Azzal, hogy nem reagálsz, nem tűnsz gyengének. Sőt, igazán ehhez kell erő. Ezt pedig a megbocsájtás érzésével lehet növelni.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy minden esetben keresztülnézünk a dolgokon. Nem kell szó nélkül hagyni a helytelen viselkedést, csak figyeljünk arra, hogy miként mondunk ki szavakat. Ha az étteremben elszámolják a számlát és nem azzal nyitunk, hogy „mit képzel maga, át akar verni”, hanem megállapítjuk, hogy „elnézést, de mi nem fogyasztottunk ennyit, kérem ellenőrizze le.”, akkor nincs benne a mondatunkban panaszkodás, nincs kiemelve az „én”, hogy „velem” és, hogy nekem van igazam, és ettől erősebb vagyok.

Az elménk számára lételem a panaszkodás. Változást úgy tudsz elérni, ha figyeled magad, és már akkor elkapod a gondolatot a fejedben, amikor az elkezdi sorolni a helytelen dolgokat. Amint tudatosan rálátsz erre az elmemintára, a helytelen hangra a fejedben, képes vagy szintet lépni és felülemelkedni a sérelmeken, a keserűségen, a felháborodáson. Minden olyan negatív érzelmen, ami az emberek 95%-át nap, mint nap irányítják.

Természetesen nem könnyű ennyire tudatosan figyelni saját gondolatainkat, tetteinket, szavainkat. De ezt is lehet gyakorolni. Minél többször kapod magad rajta, hogy már megint panaszkodok, annál könnyebb lesz legközelebb. Idővel teljesen máshogy fogsz saját magadra, a társadra, barátaidra, rokonaidra tekinteni. Ebben sokat tud segíteni a csikung vagy a meditáció. Ha szeretnél fejlődni, akkor kezd el gyakorolni valamelyiket, hogy ne az egod irányítson, hanem a való éned.