Míg fiatalon az ember kevésbé foglalkozik az egészségével, hisz jellemzően a szervezetünk gyorsabban regenerálódik, könnyebben megbirkózik a kihívásokkal. Addig ahogy idősödünk nem csak, hogy többet beszélünk arról, hogy mink fáj, mi nem esik jól, milyen egyéb bajaink vannak, hanem érezzük is. Ekkor kezdjük értékelni az egészséget. Addig amíg nem érezzük a hiányát valaminek, addig nem fáj. Majd, amikor eltűnik, akkor tudjuk, hogy a legfontosabb dolog számunkra. Jön a vágy állapota, azaz vágyunk az egészséges életre. Keressük a megoldásokat, kipróbálunk minden féle csoda és kevésbé csodamódszert. Azonban ez is egy hosszú évekig tartó út lesz, mert csak keressük a megoldást, de valahogy nem jutunk a tutihoz sohasem. Miért van ez? Szerintem leginkább azért, mert a gyógyulás belülről kell, hogy elinduljon. Nem elég gyógyszereket beszedni, eljárni különféle kezelésekre. Ezek ideig óráig elnyomják a tüneteket, de nem oldják meg a problémát. A gyógyulás egy sokkal mélyebbről induló folyamat. Ugyanúgy, mint ahogy kialakul a betegség, az is egy mélyebb folyamat. Hisz a legtöbb esetben szépen megdolgozunk azért, hogy betegek legyünk. Hajtjuk a munkát, stresszelünk mindenen, veszekszünk a párunkkal, a gyerekkel, szüleinkkel és szép lassan megbetegítjük magunkat. Persze nem tudatosan, de egy hosszabb folyamat mentén. A gyógyulás is így történik. Csak itt meg kell fordítani a dolgokat. Kezdődik azzal, hogy tudatosan kell cselekednünk.

  1. Akarni kell meggyógyulni.
  2. Tenni kell érte.
  3. Meg is kell tartani.

Nézzük az elsőt. Ez sokunkban megvan, hisz ki ne akarna meggyógyulni. Azonban én arra az akarásra gondolok, ami nem abban merül ki, hogy jobban akarok lenni, de csak nyavalygok, panaszkodok milyen beteg is vagyok, ez is fáj az is fáj. Ezért elkezdenek sajnálni, több figyelmet kapok, ami valahol egy jó érzés. Ki ne örülne ennek? Ilyenkor a tudatalatti igazából már nem is akarok annyira meggyógyulni, hisz kap egy kis örömforrást. Az akarás azt jelenti, hogy mindent megteszek azért, hogy jobban legyek. Nem más miatt, nem a gyerekeim, párom miatt, hanem magam miatt. Mert tényleg jobban akarok lenni. Például, szeretnék úgy sétálni, hogy nem fáj minden porcikám, mert még azt és azt a hegyet meg akarom mászni. Szeretném, ha kapnék levegőt, mert a gyerekeimmel akarok még focizni, stb. Azaz belülről jön a vágy és az akarás. Amihez érdemes keresni egy célt, hogy miért is akarom.

A második szakasz, hogy teszek érte. Nem fogadok el egy gyógymódot, hanem kijárom az utat. Megvizsgálom a lehetőségeket, legyen az nyugati vagy keleti orvoslás. Ha már kapok egy módszert, akkor azt nem hagyom ott félúton. Hányszor van úgy, hogy veszünk valami vitamint, gyógyszert elkezdjük szedni és ha nincs gyors eredmény, akkor szép lassan el is felejtjük. Majd pár hónap múlva észrevesszük, hogy hú ezt nem is szedtem végig. Ha alternatív, akár keleti gyógymóddal kezeljük magunkat, még nagyobb türelem kell. Hisz egy gyógytea, egy akupresszúrás kezelés, egy keleti mozgáskultúra nem fog egyik napról a másikra csodát tenni velünk. Nap, mint nap tenni kell érte. És ez csak úgy megy, ha az első már működik, azaz belülről jön a meggyőződés, hogy márpedig én egészséges szeretnék lenni. Ezért képes vagyok áldozatokat hozni. Azaz időt szánni magamra. Változtatni az étkezési szokásaimon. Többet mozogni. Mindezt úgy, hogy ne nyűgként éljem meg, hanem úgy, hogy ez természetes, tudom, hogy kell és mindent megteszek azért, hogy legyen időm magamra, odafigyelek arra, hogy mit és mennyit eszek, hogyan mozgok és mennyit. Senki sem mondja, hogy ez könnyű. Sőt! Igazán nagyon nehéz, de ez vezet az egészség útjára. És ezt nem fogja senki sem odaadni, tálcán kínálni. Ezért is meg kell dolgozni. Méghozzá tudatosan, ami sokkal nehezebb.

Ha a fenti utat szépen bejártuk és eljutottunk a gyógyulásig, vagy legalább addig, hogy sokkal jobban vagyunk, az nem azt jelenti, hogy akkor most végeztünk. Ezt a szintet fent is kell tartani. Azaz továbbra is megfelelően kell étkezni, minőségi életet kell élni. Erre sokan legyintenek, hogy ugyan már, miként kerüljem el a stresszt. Ez lehetetlen. Igen, stressz mindig fog érni minket. A kérdés az, hogy egy nap mennyi, milyen dózisban kapjuk. Senki, de senki nem fogja helyetted megoldani a gondjaidat a főnököddel, a forgalmi dugókkal, a gyerekeddel vagy a rossz párkapcsolatoddal. Ezen csak Te tudsz dolgozni. Benned kell elindulnia a változásnak. Lehet elcsépelt szavak ezek, de ha jobban belegondolsz, akkor nagyon is igazak. Erről szólnak a nap, mint nap ránk zúduló bölcsességek, idézetek. Amiken, ha egy kicsit is elgondolkodunk, akkor megértjük, hogy mit is akarnak ezek súgni.

Kívánom, hogy legyen meg az erőd és akaratod a gyógyuláshoz. És igen, mondhatod azt, hogy nem lehet minden betegségből meggyógyulni. Igen, mert vannak pontok, ahonnan már nem lehet visszafordulni, már elkésett az ember. Vagy úgy született, hogy esélyt sem kapott. Mindig vannak kivételek, és mindig is lesznek. Ha Te nem vagy kivétel, akkor azt kívánom, hogy legyen erőd és kitartásod. Induljon el belülről a vágy, hogy igen, én tényleg egészségesen akarok élni és nem csak kifogásokat keresek, hanem nap, mint nap teszek is érte.

Close Menu
×
×

Cart