Hogyan élj a jelenben?

Biztos megfigyelted már magadon, hogy a gondolataid mennyire le tudnak kötni. Ezek lehetnek kisebb problémák, amikre megoldásokat keresel és gondolatban ezen rágódsz, mint például egy feladat, ami vár rád a munkában, egy bántó szó, ami elhagyta párod ajkát, stb. Azok a gondolatok, amik rendszerint jelen vannak, folyton foglalkoztatják az elménket, mint egy betegség, amiben szenvedünk, egy rossz kapcsolat, amiben őrlődünk, az anyagi gondjaink, hogy folyton el vagyunk úszva, nincs időnk semmire, az aggódások, a merengések a múlton, vagy csak a tervezgetések, hogy hova menjünk nyaralni, mit kellene elintézni, vagy a vágyaink, amik legtöbbje nem teljesül be. Ezer dolog, amin az elménk folyton pörög és leköt minket. Ezek a gondolatok sokszor képesek megbetegíteni, stresszt tudnak indikálni, legtöbbször pozitív vagy negatív természetűek, olyan képek, amik a múltról vagy a jövőről szólnak. Az elménk ezért folyamatosan a múltban vagy a jövőben jár a jelen helyett. Aggódik, ítélkezik és mérlegel, megtegyem, vagy ne tegyem meg. A taoisták ezt majom tudatnak nevezik. Ez a tudat folyamatosan másokra vetíti azokat a dolgokat, amiket el szeretnénk érni.

De mi a megoldás? Hogyan tudjuk féken tartani a gondolatainkat? A válasz ugyan egyszerű, de a megoldás már kevésbé az. A jelenben kell élni, a figyelmünket a minket körülvevő dolgokra összpontosítani, megfigyelni, érzékelni és látni. A taoista nézet azt vallja, hogy jól csak a szívünkkel tudunk gondolkodni, vagyis azzal a belső hanggal, ami belülről szólít meg, ami túlmutat az idő és tér dimenzióján, feltárva a valódi valóságot. Amikor a fejünkkel gondolkodunk, akkor számba vesszük a tapasztalatainkat, a tudást, amit megtanítottak nekünk az iskolában, amikről olvastunk, a hitrendszerünket, és azokat a gondolatokat, amiket mások ültettek le bennünk. Míg a belső hang ezen túlmutat, lehet egy érzésből jön és a jelenről szól. A most alapján döntesz, nem mérlegelsz, nem veszel számításba semmit csak megteszed. Az életben biztos történt Veled is olyan dolog, amikor egy pillanat alatt döntöttél valamiről, beleléptél, megtetted. Akár egy csók, egy utazás, egy új étel kipróbálása, egy szokatlan viselkedés részedről, leugrani egy magas szikláról, bármi, ami hirtelen jött. Ha fel tudod idézni, az azt jelenti, hogy tényleg szívből hoztad meg azt a döntést, abban a pillanatban. Emlékszel rá? Jó felidézni? Biztosan, mert amit szívből teszünk jobban belénk égnek.

Emlékezz a gyerekkorodra, amikor még nem korlátozott semmi, folyton az árral haladtál. Játszottál, énekeltél, ugráltál, táncoltál. Mindezt örömmel tetted. A gyermeki lélek bennünk él, csak nem hívjuk elő. Néha előtör belőlünk, amikor felnőttként is csak úgy ugrálunk jókedvünkben, hangosan nevetünk, amikor elengedjük magunkat. De legtöbbször ezt az énünket elnyomjuk. Mert szabályok mentén élünk, így neveltek bennünket az iskolában, a szüleink, a társadalom. A különböző intézmények és emberek folyamatosan irányítanak és megakadályozzák azt, hogy önmagunk legyünk. Aki pedig képes felszabadítani magában a gyermeki lelkét, arra azt mondják, hogy gyerekesen viselkedik. Közben pedig valahol irigyeljük ezt a személyt, mert képes szabad lenni, felszabadultan nevetni, táncolni, játszani vagy akár sírni. Mert ő képes elengedni a kontrollt és a belső energiáinak áramlása mozgatja cselekedeteit.

Természetesen nem azt mondom, hogy minden helyzetben így éljünk, cselekedjünk. Hisz az a jelenlegi társadalmunkban túl szélsőséges lenne. Itt is meg kell találni az arany középutat. De minél több helyzetben képes vagy a jelenben élni a gyermeki ártatlansággal, annál könnyebben tudod feldolgozni az élet folyamatos feszültségeit, amik nap, mint nap érnek.

A jelenleg egyre divatosabb nyugati mindfulness, vagy tudatos, éber jelenlét irányzat is ezt hangoztatja. Azaz éld meg a jelenben a gondolataidat és az érzéseidet. Engedd meg magadnak, hogy így élj, merj így élni. Azaz érezz úgy, ahogy érzel, mindenféle ítélkezés nélkül. Engedd meg, hogy ezek az érzések jöjjenek, átmenjenek rajtad, úgy, hogy valóságban nem kezdesz velük semmit, csak megéled. Ha így teszel nap, mint nap, akkor észre fogod venni, hogy jobban rálátsz a problémáidra is. Arra, hogy miként hatnak a gondolataid az érzéseidre, azok miként befolyásolják a hangulatodat. Mindezt jelenleg is kutatják Angliában, Dr. Michelle Ellefson szerint: „A tudatos jelenlét egyik legnagyobb előnye, hogy csökkenti a stresszt, és növeli a stresszkezelő képességedet. Segít megtalálni az érzelmi egyensúlyt, csökkenti a szorongást, ugyanis növeli az agyad azon részében az aktivitást, amely a kognitív és az érzelmi információkat dolgozza fel. Kevesen tudják, de még a fizikai fájdalmat is tudja csökkenteni, ráadásul úgy, hogy nem aktiválja a test opioid rendszerét. Magasabb lesz az önismereted, és még a depresszió megelőzésében is hatékony.”

Amikor egyre többet hallgatsz arra a bizonyos belső hangra, azaz a szíveddel gondolkodsz, elmondhatod, hogy a jelenben élsz. Ilyenkor tisztábban fogod látni, hogy mi vesz körül, mert szemléled a pillanatot és a saját cselekedeteidet is realistán fogod látni. Mert milyen beállítottságúak is vagyunk? Pesszimisták, optimisták vagy realisták? Könnyebb megérteni a répa példázattal. A pesszimista ember, ha lát egy répát, azt nézi, hogy mennyire vékony, csenevész a növény. Az optimista ugyanezen répánál azt látja, hogy ugyan vékony, de szép hosszú. A realista ember pedig egyszerűen csak jóízűen beleharap a répába. A sárgarépa egyszerűen csak arra teremtetett, hogy megegyék. Felesleges tűnődni rajta, hogy miként néz ki. Amikor az elménkkel gondolkodunk a tulajdonságait nézzük, majd mindez elvisz a mérlegelés irányába, elkezdünk ítélkezni és elvárásokat megfogalmazni mindennel kapcsolatban. Ezért sok esetben nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem olyannak, amilyenné tesszük a gondolatainkban. Mindebben segít az, ha tudatosan figyelünk arra, hogy a jelenben éljünk. De miként is tudod ezt megtenni? Akkor, ha megeszed a répát.

Sajnos a majom elménk mindig azon fog fáradozni, hogy elvigyen minket a múltba vagy a jövőbe. Azt mondatja Veled, hogy ha majd lesz elég időd, pénzed, jó kapcsolatod, stb, akkor majd boldog leszel. A rossz hírem, hogy soha nem lesz olyan, hogy lesz elég időd, pénzed, megfelelő társad, álom otthonod, világkörüli út, stb. A jelenlegi fogyasztói társadalom mindez ellen van. A reklámok, tévéműsorok mind azt tolják elénk, hogy irigykedj, stresszelj, dühös légy, mert ilyen felfokozott érzelmi állapotban fogsz ismét vásárolni. Az egyetlen út, ami kivezet ebből, ha elhatárolod magad mindettől. Nem nézel tévét, nem lógsz a neten, nem játszod a játékot. Megbékélsz önmagaddal, hálát adsz azért, amid van. A vágyaink rabjai vagyunk, folyton jó dolgokat akarunk átélni és a rosszat nem. Bhante Gunaratana-tól olvastam: „Amikor folyamatosan az élvezeteket hajszoljuk, menekülünk a fájdalom elől, és ignoráljuk a legjellemzőbb általános, semmilyen érzéseinket, így ne csodálkozzunk, hogy az élet elég laposnak tűnik.” Ezért igyekezz úgy élni az életed, hogy ne a vágyaid határozzák meg. Vedd át az irányítást, a pillanatokat éld meg. Abban a pillanatban, amiben vagy, lásd magad olyannak, amilyen vagy. Ne ítéld meg magad, főleg ne más szemén keresztül, ha ez sikerül, akkor a helyére kerülnek a dolgok, elégedettség és nyugalom fog átjárni. Ha tisztán látod magad a társadalomban elfoglalt helyeden, se nem többnek, se nem kevesebbnek, felfedezed az élet igazi értékét.

Mindez nagyon szépen hangzik. De mivel tudsz ezen dolgozni? Hogyan lehet eljutni oda, hogy a gyermeki éned előjöjjön? Hogy úgy lásd a környezetedet, ahogy van? Hogy ne ítélj meg dolgokat, csak megéld azokat? Hogy képes legyél csak úgy beleharapni a répába? A jó hírem, hogy bármilyen is vagy, tudsz változni. Hogy mit tegyél?

Kezdj el lazítani! Ülj le egy székre, hunyd be a szemed. Figyelj a légzésedre. Majd kezdj el belül mosolyogni. A majom elméd persze kopogtatni fog, hogy ez biztosan elég? Mitől is működik ez? Miért lesz jó ez neked? Elhiszed ezt a spirituális hülyeséget? Azaz vissza akar rántani, hogy rá figyelj. Ne hagyd. Figyelj arra, hogy milyen illatokat érzel. Mit hallasz a távolban, mit a közelben. Milyen érzés az, hogy a ruha a bőrödhöz ér. Azaz szemléld a fizikai környezeted, ami ott van, abban a pillanatban. Majd kezd azt szemlélni, hogy mit érzel most, milyen gondolatok árasztanak el, de ne gabalyodj beléjük, ne ragadj le nálunk, enged tovább őket, csak jegyezd meg őket. Végig maradj a jelenben, ha elkalandoznál, ismét figyelj a légzésedre. Majd a végén mosolyogj és öleld át magad. Bármilyen furcsán is hangzik.

Igen, ez a meditáció. A legjobb út ahhoz, hogy minél több időt töltsünk a jelenben és elcsendesítsük az elménket. Ezután kezdj el csikungozni, vagy jógázni, attól függ mit tanultál. Ha egyiket sem, itt az oldalon a csikungot megtanulhatod. De a mindennapokban is tudsz gyakorolni. Keress a mindennapjaidban olyan tevékenységet, ami monoton, robotszerű. Nem baj, ha nem szereted őket. Ilyen lehet például a vasalás, mosogatás, ingázás a munkahelyre, sétálás. Például, ha vasalsz, figyelj a ruha ráncaira, lásd meg benne a tökéletlen szépséget, érezd a vasaló hőjét, a mozdulat által teremtet sima hatást, a ruha friss illatát. Mindez segít abban, hogy tudatosan a jelenlétre figyelj, ami csökkenti a feszültséget is. Ugyanezt tudod gyakorolni akár séta alatt is. Megfigyeled a talpad alatt a földet, a betont, hallgasd hogy a mozdulat milyen hangokat hoz elő, milyen illatokat érzel, a fények, hogyan változnak. Ha azt veszed észre, hogy túl sok gondolat cikázik a fejedben, főleg, ha egyedül vagy, akkor képzeld el, hogy ezek a gondolatok egy-egy felhő. Lásd őket távolról, úgy, ahogy az égen látod a felhőket. Ne akard megváltoztatni őket, analizálni, csak szemléld őket messziről, majd hagyd, hogy vonuljanak, ahogy azt az égen is teszik. Ezzel hátrébb vonulsz a gondolataidtól, így kevésbé tudnak negatív érzésekbe átcsapni.

A napunk több, mint fele szinte robotpilóta üzemmódban történik, nem csoda, hogy úgy érezzük, hogy elrohan mellettünk az élet. Azonban, ha tudatosan odafigyelsz arra, hogy a jelenben legyél, megéled a pillanatokat, képes vagy játszani, hangosan nevetni, életre hívod az érzékszerveidet, akkor kilépsz ebből az üzemmódból és átéled az adott cselekvést, ami legyen egy unalmas mosogatás vagy egy séta az erdőben vagy bármi más. Hallgass a belső hangra és harapj bele a répában gondolkodás nélkül. Naponta ülj le egy kicsit, meditálj, csikungozz, mindez segít abban, hogy minél többet legyél a jelenben. Légy türelmes magadhoz, hisz nem fog ez az egyik napról a másikra menni. Nem is lesz varázsütés minden pillanat, de ha rutinná válik, akkor azt fogod észre venni, hogy élsz, hogy boldogabb vagy és kevésbé aggódsz minden más miatt.