A boldogtalanságunknak számos oka lehet. Egyik ilyen ok, hogy vágyaink kielégíthetetlenek. Vágyunk dolgokra. Tárgyakra, kapcsolatokra, egészségre. Aztán mikor megvan, megszereztük, akkor már kevésbé értékeljük, adottnak vesszük. Biztos voltál már úgy, hogy vágytál valami tárgyra (autó, ingatlan, kisebb dolgok, ruha, elektronikai kütyü, stb. ), napokig, hónapokig szemezgettél vele a neten, tervezgetted, hogy ha majd lesz ennyi és ennyi pénzed megveszed, elolvastad az összes specifikációt, mit tud, milyen lehet, stb. Aztán egyszer eljött a nap, összegyűlt a pénz, megszületett a döntés és megvetted. Pár napig, nagyobb tárgy esetén hétig tartott az eufória, majd természetessé vált, hogy ott van. Aztán még több idő telt el és már nem is értékeltük azt. Így vannak ezzel a lottónyertesek is. Amikor rájuk szakad a nagy pénz, elkezdik élvezni. Megvesznek olyan dolgokat, amiket előtte nem tudtak. Nagyon drága sportautók, nyaralók, utazások, ruhák, stb. Egy idő után ez is természetessé válik. Ugyanúgy, mint a régi tíz éves kiskocsi, a bérelt lakás, olcsóbb ruha. De mindez igaz az emberi kapcsolatokra is. Vágyunk egy társa, amikor magányosak vagyunk. Majd amikor megszerezzük, a szerelem hatása alatti lila ködben örülünk neki, majd ahogy telik az idő, elkezdjük látni, hogy mi az ami nem tetszik a másikban, jönnek a megjegyzések, az irányítás és amikor elveszítjük, akkor jövünk rá, hogy mennyire hiányzik. Legyen az szülő, gyermek, barát, szerelem. Szinte mindennel így vagyunk az életben. Újabb vágyak jönnek, elhalmozzuk magunkat tárgyakkal, amiket nem használunk, de akkor, amikor megvettük egy kis időre kielégítettük a vágyunkat, és boldognak éreztük magunkat. Így hullámzunk egyfolytában. Kicsi, rövid ideig tartó boldogság, majd jön az újabb hosszabb ideig tartó boldogtalanság. De hogyan lehet ezt kezelni?

Egy hedonista módszer a negatív vizualizáció. Képzeld el, hogy az adott tulajdont, kapcsolatot elveszíted. Játszd végig a gondolatot, akár reggel felébredésnél. Végleg tönkremegy az autód, leég a házad, elhagy a párod. Mindez kicsit durván hangzik, olyan önsanyargatón. Viszont mindezek után jobban fogod értékelni. Ha nap, mint nap megteremted a van és megbecsülés érzését, másképp fogsz reggel beszállni az autódba, talán még meg is simogatod, a párodnak is lesz egy kedves mosolyod, érintésed, szavad. Ezzel azt is eléred, hogy kevésbé fogsz vágyni más dolgok iránt. Hisz tisztában vagy azzal, hogy mid van és megbecsülöd. Jobban fogsz vágyni rá, nem akarod lecserélni, újabb és szebb változatra. Persze, ez sem fehér és fekete. A lényeg, hogy ritkán gondoljuk végig a napi rohanásban, hogy milyen szerencsések is vagyunk, hogy ma felkeltünk, hogy nem fáj semmink, megvan minden végtagunk. Lehet közhelyesen hangzik, de ha ezen gondolatokat beépíted a mindennapokba és sűrűbben jut eszedbe, akkor nem fogsz feleslegesen kis dolgokat felnagyítani és valós problémaként kezelni. Ha így teszel, akkor kiegyensúlyozottabb, boldogabb leszel. Tehát merj néha negatív képeket elképzelni, az elvesztés érzésével eljátszani, majd térj vissza a valóságba és örülj annak, amid van.