A kínai tai chi kifejezés egy olyan elvet, ötletet jelöl, amelynek szimbóluma általánosan ismert: egy kör fekete fele (yin) és fehér fele (yang), egy fekete pont a fehér szívében, egy fehér pont a fekete szívében. Ez a szimbólum az ellentétes és egymást kiegészítő elvekről szól az örökmozgásban, az örökös változásban. Az egyik átalakul a másikba, és mindegyikben benne van a másik lényege. Egy kínai mestertől hallottam, hogy „a tai chi az élet”. Ez a szimbólum még inkább dinamikus és kreatív egyensúlyt, „termékeny párbeszédet” vált ki. A csuan kifejezés eközben ökölre utal, kiterjesztve az ökölvívást, az ököl művészetét jelöli. A tai chi csuan gyakorlását a mozdulatok összetettsége, folyamatosan változó mozgásai és intenzív fizikai elkötelezettsége jellemzi. Egyesek „árnyék boksznak” is hívják, utalva a hosszú mozdulatsorra, amelyeket egy mozdulattal hajtanak végre, és amely egy képzeletbeli ellenféllel való konfrontációt utánoznak. Az ellenfél nem biztos, hogy képzeletbeli, mivel minden harc mindenekelőtt önmagunkkal szembeni harc. Küzdelem félelmeink, szokásaink, belső mechanizmusaink, meggyőződésünk, elzáródásaink és érzelmi lenyomataink ellen, vagy amiről azt gondoljuk, hogy a fizikai határaink. Ennek a művészetnek a folyékony és harmonikus testbeszéde harcot, konfrontációt vált ki. De ennek a konfrontációnak a megjelenése mögött ez a harcművészet, rendszerességet keres az által, hogy ellazít és az elengedésre nevel. Szembe szállni az ellenféllel, a másikkal, a környezettünkkel és önmagunkkal. Ebből adódik az egyensúly, az egyensúly, mely mindig pontos és egyben bizonytalan is. Az egyensúly, mely a Chi harmonikus keringésének keresése. Eljutva addig, hogy ez a láthatatlan áramlás, mely az akupunktúrás meridiánokban megy végbe, élénkítse mind a fizikai és mind a szellemi testet.

Mind a csikung, mind a tai chi a Chi keringésének kiegyensúlyozására törekszik. A csikung azonban kevésbé harcművészet, ugyan vannak ágai, amik annak számítanak, inkább nevezhetjük gyógyító mozgásnak, nyugati szóval „tornának”. A csikung közvetlenül kapcsolódik a hagyományos kínai orvosláshoz, mivel nem csak a Chi globális áramlásának szabályozását tűzte ki célul a testben, hanem egyes gyakorlatai közvetlenül hatnak a test bizonyos funkcióira. Mozdulatai egyszerűbbek, lényegesen kötöttebbek, álló helyzetből elvégezhetőek, illetve vannak fajtái, amik egyáltalán nem tartalmaznak mozgást. Elsajátítása, megtanulása pedig kevésbé nehéz, ezért akár online tanfolyam keretében is megoldható. A Csi jelentése, lehet a belső lehelet, a szervezet élénkítő erői, láthatatlan és finom anyagok, amelyeket gyakran csak „energia” néven fordítanak. A kung kifejezést leginkább a „munka” szóval jellemezhetnénk. A csikung tehát az energiával való munkálkodást, gyakorlást jelenti. A csikung a légzéssel kapcsolatos konkrét munkát is magában foglalhatja, például a mozdulatokkal való összehangolásával, vagy egy adott légzés elfogadásával. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a tai chi csuan egy harcművészet, amelynek gyökerei a hagyományos kínai gondolkodásban és a taoista filozófiában találhatók, és hogy a csikung a hagyományos kínai orvoslás elvein alapuló egészségügyi rendszer. A tai chi csuan tanulása összetettebb, mint a csikunggé, több időt és intenzívebb elkötelezettséget igényel. Míg a tai chi látványosabb mozdulatokkal, úgynevezett formagyakorlatokkal dolgozik, addig a csikung statikusabb, kevésbé látványos gyakorlatokból áll. Ezért is könnyebb megtanulni a csikung mozgásos változatát. Azonban mindkettő ugyanazt a hatást éri el, a már említett egyensúlyt, megteremtve az akadálymentes energia áramlását, ami elengedhetetlen az egészséges élethez. Mindkettő módszer nagyon hatásos és jótékony, ahogy mindkettő azon alapszik, hogy napi szinten műveljük és gyakoroljuk azt, azért, hogy állandóan kiegyensúlyozottak legyünk, megtalálva a belső békét és harmóniát, amitől minden értelmet nyer a valóságban.