Véget ért a flow!summit 2023 online rendezvény. Több, mint 90 előadótól hallgathattunk meg gondolatokat a lelki és testi egészség, az energia, öngyógyítás, fejlődés vagy meditáció témakörében. Egy hét, több mint 60 órányi előadása önmagában is tömény, ezt feldolgozni, megérteni és implementálni pedig hónapok kérdése, ha egyáltalán addig kitart a lelkesedés. Mióta Magyarországon is elérhető a flowSummit, mindig részese voltam és sokat tanultam ezekből a videókból. Idén azokat figyeltem, akik még újat mondhatnak, vagy legalább is máshogy közelítik meg a dolgokat és még felismerést generálnak. Jó volt hallgatni magyar segítők és szakemberek tanácsait, még ha ez nem más, mint egy nagy promóciós előadássorozat. Mindig talál az ember olyan mondatot, ami képes hatást elérni. Gondoltam, hogy összefoglalom, hogy Nekem mi volt az a pár ilyen mondat és tudás, ami hatással volt rám és leginkább megmaradt. Mindezt kiegészítve a saját gondolataimmal.

Íme az áramlás útja, ami elhozza a fejlődést.

Mi is valójában az áramlás? Csatlakozni valamihez? Eggyé válni az energiával? Istennel lenni? Belépni a kvantumtérbe, ez által másokhoz is csatlakozni? Számos elképzelés és megközelítés létezik. Mindenki máshogy éli meg, hogy milyen flowban lenni. Véleményem szerint ebben az állapotban az ember rövid ideig van. Lehet csak pillanatokra, lehet pár percig, jobb esetben pár óráig. Leginkább azért, mert az agyunk úgyis kirángat ebből az állapotból és bedobálja a kétségeket, mondván, hogy ez nem természetes állapot, nem lehetsz mindig az áramlásban, hisz akkor mi lesz velem?

Ezért leginkább azt tehetjük, hogy jussunk el ebbe az állapotba, éljük meg és örüljünk neki. Majd törekedjünk rá, hogy ismét ott legyünk, de ne erőltessük, csak éljünk úgy, hogy miden cselekedtünk oda vezessen. Sokan összekeverik a flowt, a vonzás törvényével. A legtöbb ember kapcsolódni akar a kvantummezőhöz, hogy bevonzanak olyan dolgokat, mint a pénz, egy gyönyörű ház vagy utazás, egy életre szóló kapcsolatot vagy az örök egészség. Véleményem szerint az áramlás sokkal nagyobb dologról szól. Jómagam akkor érzem a flowt, amikor a határaimat feszegetem, kilépek a komfortzónámból és úgy élem meg a pillanatot, hogy nem agyalok rajta. Amikor azt csinálom, amit szeretek, legyen az egy sport, egy játék, amit pont élvezek, mert sikerült valami kunszt, mert bátran megléptem olyat, amit előtte nem. Vagy amikor alkotok, létrehozok valamit és nemcsak a fejemben, hanem a valóságban és az jó. Önmagamnak jó. Valami olyan, ami nem rutinszerű, kellő kihívást jelent, fenntartja a figyelmet, felfedezzük benne magunkat és jó benne elmerülni. Amikor észre sem veszed az idő múlását, mert annyira élvezed. Szerintem ez az áramlás és ez maga a fejlődés is. Az önmagunkhoz képesti fejlődést. Amikor nem az anyagi javak vagy a birtoklási vágy hajt minket és ennek a megszerzése okoz örömet. Az is egyfajta flow, vagy inkább az áramlás kisértése, egyfajta pótcselekvés. De nem attól leszünk boldogok, hogy bármit vagy bárkit birtoklunk. Hány olyan ember él gazdagságban, akik bármit megvehetnek, bármit megkaphatnak, de tényleg boldogok ettől? Amikor mindent megvettél már, amire vágysz, utána mi jön?

Ha ezt megértjük, akkor leszünk képesek haladni az áramlás útján és ez által túllépni önmagunkon. Ehhez viszont nem elég erről videókat nézni, könyveket olvasni, hanem cselekedni kell, tapasztalni, az érzékszerveinkkel megélni mindazt, ami alátámasztja az elméletet és kézelfoghatóvá válik saját magunk számára is. Ami körbevesz minket az a tudatalatti tér. Amit saját látásmódunkon keresztül érzékelünk. De az nem biztos, hogy a valóság. Maximum a mi valóságunk. Mitől vagyunk feldúlva? Mitől leszünk haragosak, ha történik valami apróság? Nem maga a történés okozza, hanem a mögöttes érzés. Mert a szükségleteink nincsenek kielégítve. Ez pedig valószínű a gyermekkorból adódik, amikor gyerekként sem elégítették ki a szükségleteidet. Az elméd olyan, mint egy termőtalaj. Te gondozod, hogy mi lesz belőle, az azon múlik, hogy mennyire vagy jó gazda. Vannak kártevők, gyomok, amik tönkre akarják tenni a termést. Ezek lehetnek hiedelmek, hátráltató minták, negatív gondolatok vagy elég, ha rossz emberekkel veszed körül magad.

A legtöbben saját magunkat korlátozzuk. Folyton tökéletesek akarunk lenni. Megfelelni más embereknek, a társadalom elvárásainak. Az egyik fontos lépés, ami segíteni fog, hogy az áramlás útjára lépj, ha beengeded az életedben a tökéletlenséget. Fogadd el, hogy hibázhatsz, és ha ez megtörténik, akkor ne szégyelld el magad, hanem ismerd be. Más is hibázik. Nem csak Te. Ha el tudod fogadni, hogy hibázhatsz, hogy veszíthetsz, akkor könnyebben fogsz belevágni bármibe, ami lehet kilépés a komfortzónából. Az önazonosság vállalása többet fog adni, annál mint, hogy csak folyton a fejedben képzeled el, hogy megtennél valamit, de nem teszed, mert félsz a bírálatoktól, a bukástól, hogy mit gondolnak mások, ha nem sikerül. Mi lesz akkor, ha nem leszel elég jó, gazdag, vagy szép? Nem kell bebizonyítani, hogy méltóak vagyunk bármire. Az első lépés, hogy felismered, nem lehetsz mindenben tökéletes. A legtöbb esetben az emberek a külső normáknak próbálnak megfelelni, és nem adják ki saját gondolataikat. Nem akarják megmutatni saját magukat, mert félnek. Ezért belehajtják magunkat olyan dolgokba, amikkel meg tudják mutatni a környezetünknek, a világnak, hogy ők is érnek valamit. Ez egyfajta teljesítménykényszer.

Mire használod a teljesítményt? Mit fedsz el vele? Honnan jön ez? Ha mindent, mindig tökéletesen akarsz végezni, akkor abba belebetegszel. Mert úgy sem lehetsz mindig, mindenben a legjobb, még ha ezt is tolják nekünk. Ne akarj megfelelni annyira a világnak, másoknak! Ne búj bele szerepekbe, ne mutass magadból többet vagy kevesebbet. Csak légy önmagad! Aki akar elfogad, aki nem, az nem. Aki úgy szeret téged, amilyen vagy, úgy is az számít, aki meg nem szeret azért, amilyen vagy, azt tojd le.

A legtöbbünk másnak előbb megbocsájt, mint saját magának. Képesek vagyunk másokat támogatni, magunkat pedig ugyanabban a helyzetben megszidni. Tedd fel a kérdést magadnak, hogy a barátodnak most mit mondanál. Majd cselekedj aszerint. Ne kívülről várjuk az elismerést! Adj minden nap magadnak elismerő szavakat, a tükör előtt elismerő mosolyt, gesztusokat. Szeresd olyannak magad, mint amilyen vagy és legyél hálás azért, amid van.

A fenti mondatot sokszor hallhattad már. Kimondani lehet könnyű, de egy nehéz élethelyzetben, amikor elesett vagy, akkor ez kevésbé megy. Az örök igazságokba való kapaszkodás, a mentsvár egy nehéz időszakban erőt tud adni. Ha úgy érzed, hogy összecsaptak feletted a hullámok, akkor kell leginkább a szeretet érzésében elmerülni. Mert ez tud meggyógyítani. A szeretet energiájának a rezgésszáma kellően magas ahhoz, hogy rendezze a sejtjeidet, hogy elindítsa a szervezeted öngyógyító folyamatait. Gondolj ilyenkor egy kisbabára, aki rád mosolyog, vagy egy háziállatra, akit jólesik megsimogatni. Nem vársz cserébe semmit, csak akarod, csak átadod magad az érzésnek. A feltétel nélküli szeretetnek. Ezt az érzést érdemes megtalálni a mindennapokban, a pillanatokban, így hozzáállni emberekhez, helyzetekhez. Ilyenkor könnyebb lesz hálát adni, nem csak a jó dolgokért, hanem a rossz dolgokért is. Mondván, hogy azokat biztos azért kaptuk, hogy tanítsanak nekünk valamit. Még, ha akkor lehet nem is tudjuk, hogy mit. De fogadjuk el, adjunk hálát azért, ami lehet megviselt, ami felbosszantott.

Ez a fajta cselekvés, maga a tudatosság. Amikor képesek vagyunk kívülről is szemlélni saját magunkat, nemcsak belülről. Két látcsőre van ehhez szükségünk, az egyik figyel befele, a másik kifele. Ez szépen hangzik, de ezt a kettős hatást, figyelmet, hogyan tudjuk működtetni? Hogyan tudsz kívülről ránézni magadra? Leginkább úgy, hogy befogadsz minden információt, és leszakadsz az automatizmusokról. Az életünk legnagyobb részét robotpilóta üzemmódban éljük. Vegyük ezeket észre, elemezzük a helyzeteket, és az alapján helyezzük a fókuszba azt, ami igazán fontos számunkra, majd a felismerések alapján elkezdünk változni. Nem a tudás, hanem a tudatosság hiánya gátol meg a fejlődésben. Ha ezt megértjük, akkor fogjuk megtalálni a válaszokat olyan kérdésekre, hogy ki vagyok én valójában? Mi az én küldetésem? Mi az, ami igazán boldoggá tesz? Ugyanis minden tetted, gondolatod, előítéleted vezetett oda, ahol vagy. Ahogy Te érzed magad a gondjaid közepette, azért igenis Te vagy a felelős. Ismerd fel, mi nem jó az életedben. Majd ezt próbáld meg semlegesíteni. Határold el magad ettől. Fogad el, hogy ez van. Ne akard megváltoztatni. Tedd fel a kérdést: Hogyan csinálná az Isteni énem, azt, ami előtt most állok? Gondold végig, és utána cselekedj úgy. Hogyan döntene a Korlátlan énem? Ha ezt a szerepjátékot sikerül elvégezni, akkor a terhet is le tudod venni magadról. Mert azt mondod, hogy az Isteni éned akarja ezt. Ez pedig nem más, mint a szív útja.

El kell felejteni a „bárcsak megtettem volna” mondatokat. Gondolj arra, hogy ha öreg leszel, akkor eszedbe fog-e jutni ez a pillanat, helyzet, mert nem tetted meg? Öt év múlva emlékezni fogsz, vagy zavarni fog-e az a helyzet, amiben most szenvedsz és dühít, vagy úgy érzed, hogy értelmetlenné tette az életed? Minél többre értékeled saját magad, annál többre értékeled az idődet is. Mert abból nincs végtelen számú. Felismerve ezt, nem fogsz időt szentelni olyan dolgokra, amik nem szolgálnak. Először magadat kell becsülni, majd szeretni, és végül imádni. Ha képes vagy eljutni a tudatosság ezen szintjére, akkor elérhetsz bármit, amire igazán vágysz, amit igazán szeretnél. De ekkor már rá fogsz jönni, hogy ezek a dolgok nem mások, mint jobb emberré válni, szeretetet adni, segíteni másoknak, fejlődni és lábnyomot hagyni a világban. Megérteni a világmindenség mozgatórugóit és összefüggéseit. Azt, hogy energialények vagyunk. Az energia, frekvencia és rezgés hármasa határozza meg az életünket. Megérteni, hogy minden érzésnek egyedi frekvenciája van. Emberekhez való vonzódás alapja, hogy az érzelmi terheink egyformán rezonálnak. Ezt a kötődést érezzük társaságban, vagy egy-egy emberrel való kapcsolatunkban. A fizikai fájdalom a sok érzelmi teher manifesztálódása. A bennragadt érzelmek csökkentik az immunrendszert, nem indul be a szervezett öngyógyító rendszere. Ezért élj át minden érzelmet azonnal! Ne zárd magadba, ne hagyd, hogy mérgezzen! Visszaköszön a tudatosság, hogy az elmének és a szívnek együtt kell dolgoznia. Napi szinten használva a jól ismert technikákat (meditáció, jóga, csikung, jelenben és a természetben lenni), amik elhozzák az öngyógyulás képességét.

A testi, lelki és szellemi egészség pedig minél tovább az áramlásban tart és minél többször el is juttat oda. Számomra ezeket a gondolatokat hozta el a flow!summit. Így egybesűrítve, rámutatva, hogy bár egyszerű és érthető dolgokról beszélünk, mégis napi szinten tenni kell érte, hogy működjön, hogy segítsen bennünket.