Az ősi népi gyógyászatban nem rendelkeztek korszerű eszközökkel, hogy megállapítsák, hogy kinek milyen betegsége van. Leginkább a megfigyelés és tapasztalás útján fejlődtek, alkották meg a saját módszereiket. Olyan, a mai napig is jól működő gyógyító rendszereket építettek ki, amikre igazán lehet támaszkodni. A természetgyógyászatban is használt egyik ilyen rendszerelmélet, a mikrorendszer. De mit is értünk alatta?

Képzeljük el, hogy a testünk egyes részein olyan kis területek léteznek, amelyek kapcsolatban állnak a belső szerveinkkel, vagy a testünk egy távolabbi pontjaival. Úgy kell elképzelni, mintha az egész testünk le lenne képezve egy kis apró területre. Ez a kivetülés történhet az idegrendszer által energetikai úton, vagy genetikai, úgynevezett epigenetikai leképződések által. Ezeket a kis területeket nevezik mikrorendszernek. Ilyen mikrorendszer például a fülünk, talpunk, kezünk, nyelvünk vagy a hajunk. Így ezen mikrorendszert vizsgálva tájékozódhatunk az egész szerveztünk állapotáról. Ezt megtehetjük érzékszerveinkkel, például tapintással, szaglással, vagy csak szemrevételezéssel (például a kínai orvoslásban használt nyelvdiagnosztika), de már műszeres vizsgálatok is léteznek, mint például a Voll-féle diagnosztika, biorezonanciás bemérés vagy az ismertebb íriszdiagnosztika.

A keleti orvoslásban régóta használják a mikrorendszereket, nem csak diagnosztikára, hanem kezelésekre is. A testünkön lévő pontokat nyomnak, stimulálnak, ezzel hatva egyes szerveinkre. Aki volt már például reflexológusnál, az biztosan tapasztalta már, hogy a lábát megérintve, mondta a kezelő, hogy milyen betegségei voltak, vagy vannak. Vagy csak rákérdezett, hogy gyakran fáj a gyomra? Mindezt egy-egy pont megérintéséből érzi, hogy nincs valami rendben az adott területen. Majd ugyanezen pontot masszírozva hat az adott problémára és teszi rendbe a testünk energetikáját.

A modern nyugati orvoslás is elismeri a mikrorendszereket. Egy francai neurológus Nogier nevéhez fűződik például a fül mikrorendszerének megalkotása. 1973-ban R.A. Dale is megállapította, hogy a testen gyakorlatilag bárhol megnyilvánulhat információ, melyek lehetőséget kínálnak arra, hogy felmérjük az állapotunkat és terápiás beavatkozást végezzünk.

Ennek köszönhetően szinte mindegyik természetgyógyászati módszer alkalmazza a mikrorendszereket. Csak a legismertebbeket említem meg:

• Fülakupunktúra, fülakpresszúra (A fülkagyló egyaránt alkalmas diagnosztikára és kezelésre is.)
• Láb és kézfej, azaz talp- és kézreflexológia (Mind a kezünk, mind a lábfejünk alkalmas a diagnosztikára és terápiára is.)
• Íriszdiagnosztika (olyan vizsgálati módszer, amely a szem szivárványhártyájának és környező szöveteinek vizsgálatával felméri a szervezet egészének a funkcionális és strukturális állapotát az alkati sajátosságok figyelembevételével)
• Nyelvdiagnosztika (A nyelv tapintásából, színéből, a rajta lévő lepedékekből tudnak diagnózist felállítani)
• Véranalízisek (A vércseppből műszeres vizsgálat útján az egész szervezetről képet kaphatunk. Talán a legismertebb módszerek egyike.)
• Akupresszúra (A test egy-egy pontjának nyomásával, vagy masszírozásával hat távolabbi testrészünkre)

A mikrorendszerek csodálatosan működnek. Engem mindig elvarázsol, hogy a tenyeremen megnyomok egy pontot és a gyomromban lévő égő érzés alábbhagy. Néha úgy működik, mintha egy gyógyszert beszedtem volna, csak még gyorsabban érzem a hatását. Néha pedig hosszabb idő kell ahhoz, hogy a fájdalom, kellemetlen érzés enyhüljön. De a mikrorendszerek így működnek. Ha többet szeretnél tudni róluk, csatlakozz az Öngyógyító Tudástárhoz, ahol a fentiekből jópárat megtanulhatsz alkalmazni magadon. Ha már hallottál a módszerekről, de nem igazán ismered őket, itt többet megtudhatsz, ha pedig ismered az egyes rendszereket, csak nem tudod, hogyan is kell alkalmazni, egy-egy betegség esetén, szintén megtanulhatod a Tudástárban.